Miután honfoglalás korabeli magyar íj nem maradt fenn csak más tanulmányozható leletekből tudunk kiindulni. Ezek közül a legelérhetőbbek számunkra a török és tatár íjak.
1. kép
[singlepic id=141 w= h= float=]
Megfigyelhetjük, hogy ezeken az íjakon semmilyen kötözés nem található, sem a szarvaknál, sem a markolatnál.
2. kép
[singlepic id=142 w= h= float=]
Ezeknek az íjaknak a fa magja azonban bizonyíthatóan több fa összecsapolásával készült. Az íjak általában 3 illetve 5 darabból készültek. A keresztmetszeten és a röntgenfelvételen jól látható a markolatnál elhelyezkedő fecskefarok csapolás.
3. kép
[singlepic id=143 w= h= float=]
Ezt a fajta csapolási módot a rekonstrukciókon is alkalmazzunk.
4. kép
[singlepic id=144 w= h= float=]
A fecskefarok csapolás tehát nem igényel későbbi kötözést (5. felső kép).
Erősítő kötözést a török íjakon csak a húrbeakasztó megerősítésére alkalmaztak (5. alsó kép).
5. kép
[singlepic id=145 w= h= float=]
Miután a magyar íj rekonstrukciókat a fecskefarok csapolással készítjük itt is felesleges a kötözések használata. Ráadásul legtöbbször a karok és a markolati rész egy fából készül, csak a szarvak vannak csapolva, ami szintén feleslegessé teszi a markolati kötözést.
6. kép
[singlepic id=146 w= h= float=]
A sírokból előkerült csontlemezek végének irdalása azonban egyértelműen azt mutatja, hogy kötözést alkalmaztak a honfoglalás korabeli íjakon. Kötözés volt a markolat két oldalán illetve a szarvak tövén.
Fontos megjegyezni a szarvat merevítő lemez mindig a szarv tövéig ért, ami arra utal, hogy ez a rész gyenge pontja volt az íjnak és így próbálták megerősíteni.
7. kép
[singlepic id=147 w= h= float=]
Fontos tudni, hogy az enyv ragasztási ereje sokkal nagyobb nyíróerő irányban, mint ha az erő merőlegesen hat a ragasztási felületre. A nyíróerő irányú terhelés teljesül a fecskefarok csapolás esetében. A kötözésekkel valamint a markolati és a szarvakat erősítő csontlemezekkel történő erősítés arra utal, hogy az erő merőlegesen hatott a ragasztási felületre, tehát a famag átlapolással illetve ültetéssel készült, ahogy a képeken látható (8 – 9. kép A nyilak a ragasztási vonalat jelzik). (Az alkalmazott oldalsó csontlemez erősítésekkel tulajdonképpen némileg meg lehetett változatni a ragasztási felületre merőlegesen erő irányát, úgy hogy az nyíróerő irányba hasson.) Jól látható hogy a famag karjának meghosszabbítása van felhajtva és erre van ültetve a szarv.
8. kép
[singlepic id=148 w= h= float=]
9. kép
[singlepic id=149 w= h= float=]
Ehhez hosszabb görcsmentes léc kell valószínűleg ezért kellett két lécet használni és középen átlapolni, mert 130-140 cm hosszú görcsmentes fát nehéz találni. Egy ilyen íj elkészítése azonban sokkal nehezebb és több időt vesz igénybe, mint a csapolt famagú íjaké. A Moshevaja Balka-i sírokban talált íjak leírásban is utalnak erre a famag szerkesztési módra (ültetés, átlapolás).
