Kategória: Tanulmányok

A honfoglalás kori magyar íj famagjának lehetséges szerkezetéről

Miután honfoglalás korabeli magyar íj nem maradt fenn csak más tanulmányozható leletekből tudunk kiindulni. Ezek közül a legelérhetőbbek számunkra a török és tatár íjak.

1. kép

[singlepic id=141 w= h= float=]

Megfigyelhetjük, hogy ezeken az íjakon semmilyen kötözés nem található, sem a szarvaknál, sem a markolatnál.

2. kép

[singlepic id=142 w= h= float=]

Ezeknek az íjaknak a fa magja azonban bizonyíthatóan több fa összecsapolásával készült. Az íjak általában 3 illetve 5 darabból készültek. A keresztmetszeten és a röntgenfelvételen jól látható a markolatnál elhelyezkedő fecskefarok csapolás.

3. kép

[singlepic id=143 w= h= float=]

Ezt a fajta csapolási módot a rekonstrukciókon is alkalmazzunk.

4. kép

[singlepic id=144 w= h= float=]

A fecskefarok csapolás tehát nem igényel későbbi kötözést (5. felső kép).

Erősítő kötözést a török íjakon csak a húrbeakasztó megerősítésére alkalmaztak (5. alsó kép).

 5. kép

[singlepic id=145 w= h= float=]

Miután a magyar íj rekonstrukciókat a fecskefarok csapolással készítjük itt is felesleges a kötözések használata. Ráadásul legtöbbször a karok és a markolati rész egy fából készül, csak a szarvak vannak csapolva, ami szintén feleslegessé teszi a markolati kötözést.

6. kép

[singlepic id=146 w= h= float=]

A sírokból előkerült csontlemezek végének irdalása azonban egyértelműen azt mutatja, hogy kötözést alkalmaztak a honfoglalás korabeli íjakon. Kötözés volt a markolat két oldalán illetve a szarvak tövén.

Fontos megjegyezni a szarvat merevítő lemez mindig a szarv tövéig ért, ami arra utal, hogy ez a rész gyenge pontja volt az íjnak és így próbálták megerősíteni.

7. kép

[singlepic id=147 w= h= float=]

Fontos tudni, hogy az enyv ragasztási ereje sokkal nagyobb nyíróerő irányban, mint ha az erő merőlegesen hat a ragasztási felületre. A nyíróerő irányú terhelés teljesül a fecskefarok csapolás esetében. A kötözésekkel valamint a markolati és a szarvakat erősítő csontlemezekkel történő erősítés arra utal, hogy az erő merőlegesen hatott a ragasztási felületre, tehát a famag átlapolással illetve ültetéssel készült, ahogy a képeken látható (8 – 9. kép A nyilak a ragasztási vonalat jelzik). (Az alkalmazott oldalsó csontlemez erősítésekkel tulajdonképpen némileg meg lehetett változatni a ragasztási felületre merőlegesen erő irányát, úgy hogy az nyíróerő irányba hasson.) Jól látható hogy a famag karjának meghosszabbítása van felhajtva és erre van ültetve a szarv.

8. kép

[singlepic id=148 w= h= float=]

9. kép

[singlepic id=149 w= h= float=]

Ehhez hosszabb görcsmentes léc kell valószínűleg ezért kellett két lécet használni és középen átlapolni, mert 130-140 cm hosszú görcsmentes fát nehéz találni. Egy ilyen íj elkészítése azonban sokkal nehezebb és több időt vesz igénybe, mint a csapolt famagú íjaké. A Moshevaja Balka-i sírokban talált íjak leírásban is utalnak erre a famag szerkesztési módra (ültetés, átlapolás).

dr. Paku Sándor

Tegez nyírfakéreg borítással

Régi (első és kísérletinek szánt) tegezem elhasználódását észlelve elhatároztam, hogy új tegez építésébe fogok. Elképzelésem szerint nem vezér, de nem is egyszerű harcos tegezét szerettem volna elkészíteni (bár tanult kollégáim szerint, idézem: “ennyi extra még simán lehetett egy “közkatona” tegezén”) , kisebb szarurátétes díszítéssel.

Az általam készített tegez szerkezetének egyes elemei (úgy mint: lécekből kialakított palást, illetve ennek nyírfakéreg borítása) a Moscsevaja Balka-i temetőből előkerült 9. századi tegezek egyik típusának felépítését követik. Ezzel kapcsolatban lásd:
ANNA A. IERUSALI MSKAJA – DIE GRÄBER DER MOSCEVAJA BALKA
FRÜHMITTELALTERLICHE FUNDE AN DER NORDKAUKASISCHEN SEIDENSTRASSE
(München 1996)

Első lépés az anyagok beszerzése volt:

  • hátlapnak alkalmas deszka – hárs
  • palást lécek (7 db) – hárs
  • vasaláshoz pálcák és abroncs
  • szegecsek
  • enyv
  • szaru (a díszítéshez)

Tovább →