Régi tervemet váltottam valóra azzal, hogy sikerült elkészítenem első magyar tegezrekonstrukciómat.
Eddigi nyíltegezeimet a fantázia kategóriájába sorolom, mivel azokat nem az általam oly régóta vágyott korhűség jellemezte.
Ha pontos képet szeretnénk kapni arról, milyen nyílhegyeket használtak eleink a IX-XI. században, akkor nincs más dolgunk, mint szemrevételezni azokat a leleteket, amelyek a Kárpát-medencében kerültek elő a szóban forgó időszakból.
Amíg a IX–XI. századi magyar nyilakon használt nyílhegyekről nagyon pontos ismeretek állnak rendelkezésünkre, addig nyilaink vesszejéről, tollazatáról, a felhasznált kötöző, ragasztó és felületkezelő anyagokról már lényegesen kevesebbet tudunk. Ezért az e témát vizsgáló kutatók a magyar anyagból hiányzó részek kapcsán kénytelenek külföldi szakemberek munkáira támaszkodni.