Részletek
ANNA A. IERUSALI MSKAJA – DIE GRÄBER DER MOSCEVAJA BALKA
FRÜHMITTELALTERLICHE FUNDE AN DER NORDKAUKASISCHEN SEIDENSTRASSE
(München 1996) könyvéből.
(Fordította Paku Sándor)
Moscevaja Balka (Múmia vagy relikvia völgy) Északnyugat-Kaukázusban található, a Laba hágónál, 1 km-re onnan, ahol a Beskes a Laba folyóba torkollik.
Feltárások
Már 1900-1901-ben is voltak itt ásatások, de a lelőhely már akkor ki volt fosztva. Négy férfi és egy női sírt tártak fel akkor, és a jó állapotuk miatt úgy gondolták, hogy nem lehetnek nagyon régiek. 1905-ben újabb feltárást végeztek. A leletek a Néprajzi Múzeumba kerültek, csak 1935-ben vitték át őket az Ermitázsba. A két lelet együttes ugyanarról a helyről való, annyira hogy egymáshoz illő a cserépdarabokat is találtak. Az 50-es években több mint ezer darabos volt a gyűjtemény. 1974-ben egy ép női sírt találtak. A sírok felett a fennsíkon egy település volt, ami teljesen elpusztult, elmosta a víz. Néhány cserépdarabot találtak, ami nagyon hasonló a sírokban találtakhoz. 1980-ban moszkvai régészek ástak itt, de nem publikáltak semmi érdemlegeset, nem hozzáférhetőek a tárgyak.
A temetőről
A sírok nehezen elérhető meredek sziklafalon vannak, ahol a Moscevaja folyócska a Nagy Labába torkollik, 3400 m-rel a völgy alja fölött teraszos és erdős részen. A leghosszabb terasz 100m hosszú és 3-4 m széles. A sírok nagyon sűrűn sokszor lépesméz szerkezetű kialakítással voltak elhelyezve. A halottak fejükkel Ny, D-Ny irányba néztek.
Két temetési típus volt, mindkettőt használták férfiak, nők és gyerekek temetéséhez.
1. típus: Befalazott sír
Általában természetes üregeket használtak, melyeket néha kitágítottak az alját kiegyesítették.
A befalazáshoz megmunkált köveket kötőanyag nélkül építették be. Néhol kisebb kövekkel, keményfa ékekkel rögzítették a köveket. A fal külseje vályoggal volt tapasztva és fehérre volt meszelve. A sírok ovális formájúak és boltozatosak voltak.
2. típus: Kő ládasír
A sírhely kőlapokból áll, amit az előző sir befalazott részéhez hasonlóan készítettek el, és kőlapokkal fedték. Néhol tölgyfalapok vannak a kőlapok alatt.
A ládasírok elterjedtek voltak az É-Ny Kaukázusban, a III- XII. század között.
A sírba tett tárgyaknál (munkaeszközök, fegyverek, lószerszámok) csak a tárgyak jelképes megjelenítése történt. Hibás, vagy hiányos tárgyakat tettek a sírba, pl. késtokot kés nélkül, gyalut vas nélkül, női sírokba félkész szövőszéket
Egész íj is nagyon ritkán került sírba. Az íjászfelszerelést sokszor tegez, vagy nyíl, esetenként csak nyílheggyel jelezték. Fokosnak csak a nyelét, kardnak a tokját, láncingnek egy darabját tették a halott mellé. A teljes lószerszámot kantár, ostor, nyeregdarabok helyettesítették. Az öltözékeknél ezt a fajta jelképes megjelenítést nem alkalmazták, ellenkezőleg, még ékszer és amulett is előfordul.
Fegyverek
Íjak
A sírleletek alapján az íj volt a legfontosabb harci- és vadászfegyver.
Gyűjteményünkben egyetlen komplett íj van, amely nemcsak a csontborításait, de a fa és szaru részeit, ínrétegét és nyírfakéreg borítását is megtartotta.
| [singlepic id=125 w= h= float=] |
Emellett három íjtöredék és 17 íjcsont képezi a gyűjtemény jelentéktelenebb részét. A töredékek és egyes darabok összesen 10-12 íjhoz tartozhattak.
Körülbelül ugyanilyen számú íj és fa töredék található a kurdzinovoi múzeumban.
Öt íjtöredéket talált a Neubau expedíció.
Egy jól megőrzött Moscevaja Balka íj a harmincas évekből van a Szovjetunió Etnográfiai múzeumában.
Egy íjat, két íjtartó tegezt és egy nyíltegezt talált Kaminszkíj 1978-ban egy lerombolt sírban.
A Moscevaja Balkai íjak mind az összetett íjak csoportjába taroztak. Etnográfiai adatok alapján elkészítésük 3 évet vehetett igénybe. Miután az íjfa a készítés során sokáig az ellenkező irányba volt görbítve, reflexre és erőre tett szert, miáltal a teljesítmény és a lőtáv nőtt. A nagy szarvak csillapították a rezgést és fokozták az íj pontosságát. A szaru és csontrátétek valamint a nagyon igénybevett részeken található tekerések növelték az íj tartósságát. Az ínrétegek növelték az íj hajlíthatóságát. Olyan fafajtákat választottak melyek bírták az igénybevételt. A Moscevaja Balkai íjak váza elsősorban húsos somból, de vadszilvából, egy nem azonosítható rózsafajtából, illetve juharból vagy nyírfából készült. Az íjak hossza 120-160 cm volt. Az íj magja a mi gyűjteményünkben egy darab fából áll, amin szaru és csontborítás van, ezáltal ez az íj egy összetett, vagy szkíta típusú íj. Más, Kaminszkij által feltárt, illetve a Kurdzinovo-ban talált íjtöredékek azonban a markolatnál összetoldott részekből álltak. A fent említett íjak magja két részből állt, tehát ezek kombinált összetett íjak. Az íjkarok összeragasztása a markolatnál többféle módon történhetett, azonban mindkét általunk ismert íj esetében a karok ellenkező irányban elvékonyodva [lapolva] vannak ragasztva.
Egy másik különbség az ideg felhelyezésében van. A mi gyűjteményünk íjának mindkét végén két húrbeakasztó van. Az összes többi esetben csak egy húrbeakasztó található.
| [singlepic id=126 w= h= float=] |
Minden ásatásnál talált íjon illetve a középkori ábrázolásokon csak egy húrbeakasztó van. Ezzel szemben vannak Sassanida és Sogd ábrázolások, amelyeken két bevágás található.
A leírt íjaknak egy különleges sajátossága, hogy az íj egyes részei mind keresztmetszetükben, mind formájukban, mind méretükben eltérnek. A karok a hasi oldalon rátéttel vannak megerősítve, szélesek, laposak és ovális keresztmetszetűek. A szarvak valamivel keskenyebbek és közelítően háromszög keresztmetszetűek, tengelyük merőleges a kar felületére. A kiszélesedő szarvvégek ismét merőlegesen, szintén rététtel vannak megerősítve. A középső résznek, vagyis a markolatnak két, tekeréssel megerősített masszív csontborítása van, melyek merőlegesek a karok síkjára és mind a famagot mind a szarulemezek végeit közrefogják. Az íj hátára, valamint a szarvak kapcsolódó részeire hosszanti irányban futó ínrétegek vannak ragasztva, amit nedvesség elleni védelem céljából nyírfakéreg borít. (Kaminszkij által talált íjon a szarvak végénél bőrerősítés is van).
A karokat vastag, de hajlékony bikaszarv fedi, míg a szarvakat csont vagy agancs, ami vékonyabb ugyan, de tartós. Minden átmenet ínnal van betekerve, néha különleges fűzéssel. Az etnográfiai múzeum példányán egy fadarab van a kötözés alatt, mint dúc vagy feszítő ék.
Moscevaja Balka sírokban előfordultak ínréteg nélküli íjak ezek is az ellenkező irányba hajlottak. Legnagyobb valószínűséggel ezeket az íjakat ínréteg nélkül helyezték a sírokba. Az 1978-ban talált ilyen íjak keskeny íjtartókba voltak helyezve. Ilyen íjtartók az Ermitázsban is találhatók. Moscevaja Balkában azonban más típusú íjtartók is voltak melyek a harcra kész íjak tárolására szolgáltak. Ezeknek az íjtartóknak van egy kiszélesedő része mely a falajzott íj görbe karjának befogadására szolgál. Ezeken a leleteken, mint ahogy két íjtöredéken a Kurdzinovoi gyűjteményből is, idegmaradványok találhatók a húrbeakasztónál, ami arról győz meg minket, hogy felajzott íjakat is tettek sírokba. Az említetett 1978-as sírban azonban egy készenléti íjtegezzel egy leajzott íj volt a sírba téve.
Hasonló leajzott íjakat meg lehet figyelni a Sassanida kultúrkörben, a felajzott lövésre kész íjak mellett a megfelelő tokban az öv baloldalán. Ismert, hogy a Moscevaja Balkai íjakhoz hasonló íjak elterjedtek voltak a kora középkorban, a Közel-, Közép- és Távol-keleten és az Eurázsiai sztyeppén. Domborműveken és falfestményeken felismerhetők azok a szerkezeti vonások melyek a Moscevaja Balka íjakra is jellemzőek. Nagyon értékes adatokkal szolgál egy nemrég felfedezett 740–ből származó, egy apródot két íjjal ábrázoló Tang szobor. Az egyik felajzott íjat a nyakában hordja, hasonlóképpen, mint a Taq-Bostan-i domborművön is látható.
A teljes íjleletek nagyon ritkák. Általában csak a csontborítások maradtak meg. A Moscevaja Balkához közel csak két lelőhelyen (Chasant és Gora) említenek bőr íjtartót és fa íjmaradványokat. Semenov szerint a Kudzinovói gyűjteményben több mogyorófából készült kis egyszerű íj van, melyek szerinte gyerekíjak. Véleményem szerint ezek lehetnek rituális íjak is.
Íjtegezek
Gyűjteményünk nyolc, részben vagy egészben megőrzött bőr íjtartót tartalmaz melyek két típusba sorolhatók.
Készenléti íjtegez
| [singlepic id=127 w= h= float=] |
A készenléti íjtegez, 50-60cm hosszú, amiből az íj fele kilóg. Az egyik íjtartó széles részén egy kis zsinórral összehúzható rávarrt zseb van, mely valószínűleg pótideg elhelyezésére szolgált.
| [singlepic id=128 w= h= float=] |
Az ermitage-i gyűjteményben két íjtartó található. Mindkettőt vastag bőrből varrták. Az egyik egyetlen darabból áll, egy kisebb toldással kiöblösödésénél, amíg a másik hátsó részét három darabból varrták össze. Az íves oldali fő varrásvonalba egy összehajtott bőrcsíkot varrtak. Ebbe a bőrcsíkba két fület illesztettek, amelyek a tegez felfüggesztésére szolgáltak. A fülek anyaga bőr vagy vas volt.
Hordtegez
| [singlepic id=129 w= h= float=] |
A leajzott íj tárolására egy vastag bőrből készült alján görbe, tetején tölcsérformában kiszélesedő részű keskeny tegezt használtak. Az ermitage-i gyűjtemény ép példánya 86 cm hosszú, míg a karasznodári az 1m is meghaladja. A tegezek szélessége átlagosan 10-20 cm. Minden esetben az íj egy része ki kellett, hogy lógjon a tegezből. Az íjakat a nedvesség elleni védelem céljából egy finom világos színű bőrbe csavarták. Az ermitage-i gyűjteményben túlnyomó részben kisebb ívelt tegez maradványok vannak tölcsér alakú szájjal, hasonló típusúak, mint ami az 1978-as sírból előkerült. Ezzel szemben a mienk nem görbe, de a tölcsér alakú száj valamint az alsó görbület lehetővé teszi, hogy az íjat probléma nélkül kihúzhassuk a tegezből. Ezeket a tegezeket több bőrdarabból varrták össze. A tegezek külső felszíne jól cserzett, sima, sötétbarna vagy fekete színű. Mindkét tegezfajtát hasonló módon függesztették fel. Mindkettőnél megfigyelhető a felső részen végigfutó bőr perem, amire a füleket illesztették. Az egyik tegezen javítás látható. A tegez alsó részére egy új részt varrtak a régi fölé. Mindkét tegezt egyszerre hordták a bal oldalukon, oly módon, hogy készenléti tegez volt felül, a hordtegez pedig alul.
Tegezek
Mint ahogy máshol, a Moscevaja Balka régióban is külön hordták a kora középkorban a nyilakat és az íjat. Az Moscevaja Balkában talált anyag részletesebb képet ad a tegez elkésztési módjáról, mint amit eddig erről a témáról tudtunk. Az Ermitage-ban 25 tegezmaradvány és 2 teljesen ép tegez van. Mindegyik fából van bőr vagy nyírfakéreg borítással, és mert hasznos vagy szép, csontberakással van ellátva. A méretben található kisebb eltérések ellenére az összes Moscevaja Balkában talált tegez ugyanazon típushoz tartozik: lefelé szélesedő fél henger.
Két alcsoport azonban megkülönböztethető.
Az első alcsoport egyik típusa vastag fenekű (2.3 cm) és vékony rövidebb oldallécekből áll. Az oldallécek száma és mérete különbözhet. Az egyik tegez keskeny 33 mm széles és 33 cm hosszú lemezekből áll, vastag bőrrel borítva. A lécek feltehetően két sorban álltak, mivel a bőrborítás 50-52 cm hosszú tehát jelentősen magasabb, mint a lécék és a teteje leszakadt. A gyűjteményünkben található nagyszámú rövid léc feltehetően ilyen típusú tegezekhez tartozott.
A második típus keskenyebb és magasabb sérült példánya 6-7cm széles lécekből áll, teljes hossza 80 cm. A lapos hátsó deszka 1 cm vastagságú, 12.5 cm széles, hosszában kettétört. Az oldalfalak merőlegesek a hátfalra és ahhoz vannak enyvezve. Az ívelt első rész 3-4 lécből áll. Minden darabot enyveztek és az egészet bevonták nyírfakéreggel.
A fenékdeszka fa tiplikkel van az oldalakhoz rögzítve. Az a tegez lehetővé teszi, hogy a különleges felfüggesztést rekonstruáljuk. A tegez felső és középső részen megmaradt két lyukon egy-egy bőrszíj volt áthúzva, melyek megkerülték a belső szeglethez rögzített fapálcákat és visszatértek a külső felszínre és így egy-egy stabil hurkot formáltak.
A nyírfakéreg borítás külső felén csontrátétek találhatók melyek a lyuk védelmére szolgálnak. A középső csontrátét maradt meg a felsőnek csak a lenyomata látható.
A gyűjteményünkben 4 tegez darabjai találhatók, melyek széles csontrátétekkel voltak ellátva és nagyon hasonlítanak az ismertetett darabhoz, ami egy egységes készítési módra utal. A beborításához a tegez külső részét enyhén bebordázták. A borító bőrt beszorították a fenék és a fali lemezek közé vas vagy fa szegekkel. A palástot és a borító nyírfakérget hosszanti, illetve a felső részen keresztbe futó csont vagy famezekkel erősítették meg. Az Ermitage-ban található tíz tegez közül egynek vésett díszítése van.
A tegezek fenékdeszkájának szélessége 10-18 cm között van, ami azt mutatja, hogy a tegezek befogadóképessége jelentősen eltért. Néhány tegez fenéklemezét faragás díszíti.
| [singlepic id=130 w= h= float=] |
Meg kell jegyezni, hogy ez a díszítés csak lovaglás közben vagy akkor látszódhatott, ha a
tegezt a falra felfüggesztették.
A karasnodari tegez (85,4 cm magas) tetején egy lemez található, amely feltehetően a nyilak törés elleni védelmére szolgált. Kaminszkíj szerint ezt kiegészítette a tegez száját teljesen fedő bőrlap.
A második alcsoportba öt tegeztöredék tartozik. Ezek egy fából kivájt tegezek, sokkal kisebb befogadóképességgel, mint az előző csoport.
Alul csak 6-8 cm szélesek. A fal 8-9mm, a fenék 15-18mm vastag. A palást kevésbé ívelt, mint az összetett tegezeknél. A tamga szerű jel a tegezfalon arra utal, hogy nem mindig voltak borítva tegezek. Ahol megtalálható a borítás ott mindig nyírkéreg a borítóanyag.
Egy tegez alsó részen a nyírkérget a bőrcsík fedi. Megjegyzendő, hogy ezen a tegezen a felfüggesztő szíjak belső fülei nem a bal hanem a jobb oldalon találhatók. Ez utóbbi a tegez övön történő hordási módjának eltérésére utal, ami feltehetően a tegez kis méretének következménye. Továbbá említésre méltó hogy egy tegeznek a fenéklemezén nyílhegyek nyomai láthatóak.
[singlepic id=131 w= h= float=]
Ahogy a fentebb leírt félkör alakú tegezek ritkák, ugyanilyen ritkák a párhuzamos leletek is. Hasonló tegezaljakat találtak Gamovszkaja Balkán, Nizni Archyz és Chasaut lelőhelyeken. Néhány Szarmata sírban is vannak hasonló nagy tegezek nyírfakéreg borítással. Észrevehető a párhuzam a Szaszanida, Pártus kultúrkör képanyagával.
Nyilak
Az ermitage-i gyűjteményben 30 nyíl található egészben vagy darabokban.
Egy nyílhegy a szokásos tüskés típusú, kerek tüskével. Kellettek, hogy legyenek azonban szögletes tüskék is, ahogy egyes nyílveszőkben levő lyuk mutatja.
A tüskék 3 cm-nél hosszabbak voltak és íntekeréssel voltak kívülről megerősítve. A tekerés a nyíl tartósságát szolgálta hasonlóképpen a nyíl ajka előtti kiszélesedés alatt lévő íntekeréssel, mely a tollak felerősítését is szolgálta.
Mindegyik nyílon három, a vessző felületén egyenletesen elosztott toll maradéka látható. A tollak 11-13 cm hosszúak és valamennyi ugyanolyan madárból származik. A nyilak vastagsága 9-10 mm középen és mindkét vége felé vékonyodik, ajak felé jobban. A legtöbb nyírfából van, néhány pedig kőrisfából, a rituális nyilak mogyoró-vesszőből.
A nyilak fatörzsből én nem hajtásból készültek. Sima felületűek, rajtuk piros festék nyoma látszik. Némelyik nyíl tollas végén szélesebb zöld-kék sáv látható. Egy esetben a tollazás e felett a sáv felett helyezkedik el. A vegyészek szerint a piros festék növényi eredetű. A festés merítéssel történt. A gyűjteményünkben szereplő hat egész vessző hossza 70-75 cm, így a teljes nyíl hossza a heggyel együtt elérheti a 80cm-t, ami megegyezik a Nija nyilak hosszával, de rövidebb mit a Szogd nyilak, melyek hossza 88cm.
Gyűjteményünkben csak egy rövid (48,5 cm) példány van tollak nyomaival, melynek kihegyezett vége van, de nem látszik benne lyuk a nyílhegy tüskéjének. A nyíl vékonysága a nem engedi, meg hogy a Kaminszkij által elnevezett páncéltörő nyilak csoportjában soroljuk. Valószínű rituális nyíl.
A krasznodári múzeumban található vesszőre rajzolt kereszt egyedi eset, ezért nem tekinthető tulajdoni jelvénynek, ahogy ezt Kaminszkij vélte.
Az ábrázolásoknak és a tegez alján található nyílhegy nyomoknak megfelelően a nyilakat tollal felfelé hordták. Ezt talán megerősíti a nyilak ezen a részén található színjelölés.
| [singlepic id=132 w= h= float=] |
Egyéb fegyverek
A Moscevaja Balka-i sírokban egyéb fegyverek csak szimbolikusan vannak jelen, ezért nem tárgyaljuk külön őket. Kurdzinovóban találtak két hadiszekercét, melyek fejét nem szerelték le. Másik kettőt találtak az 1981, 1982 ásatásokkor. Ezek a szokásos szekerce típushoz tartoznak, a fokuk csúcsban végződő. Ezeknek a fokosnak a nyele (3 db) ovális keresztmetszetű, sima felszínű a fogás helyén piszkos, a másik végén fémnyomok találhatók. A nyelek 80 cm hosszúak és 2 cm vastagok. Milovanov szerint az úgynevezett „öregember” sírban található fokos nyelét már a temetés előtt vagy alatt eltörték. Most is így őrzik Cserkeszk múzeumában. A mi két fokos nyelünk is törésnyomokat hordoz, ami erre a szokásra utal.
Találhatók továbbá a gyűjteményünkben 50 cm –nél hosszabb tőr- vagy kardhüvelyek. Az összesen hat darabból egy sem teljesen ép. Egy lekerekített végtöredék faragással díszített. Három darabnak egyenes az alsó vége, ezek vízszintesen elhelyezett egymást részben fedő nyírfakéreg csíkokkal vannak betekerve. Az említett fegyvertípusok alán és szaltovói emlékművökön megtalálhatók. A csúcsos fokú fokos az alánokra jellemző, míg a szaltovói leletek között a kalapácsszerű fokkialakítás a jellemző. Fokosokat találtak Moscevaja Balkától nem messze az Urup folyó melletti sírokban is (Gamovszkaja Balka, Balabanke, Chasaut (2db-ot). Amúgy sem a fokosok, sem a kardok, szablyák és tőrök nem tartoznak a sírokban gyakran található fegyverfajták közé. Ennek lehetséges oka az Moscevaja Balkában jól megfigyelhető szimbolikus jelenléte ezeknek a fegyvereknek. A chasaut-i sírokból előkerült továbbá két szablya arra utal, hogy ez a fegyvertípus, amely alán sírokban gyakran előfordul ezen a területen is elterjedt volt.
Lószerszám, lovas felszerelés
Esetenként előfordulnak a Moscevaja Balka -i sírokban tárgyak, melyek nyereghez, illetve lovas felszereléshez tartoznak. Nyereghez tartozó oldalsó nyeregszárnyból két darab van. Az egyik tisztán bőrből készült a másiknak lenvászon az alapja és málnaszínű, mintás gyapjúval van behúzva, szélét bőrszegés védi. Ez a darab felül a nyereg fájánál erősen kopott. Található még egy négyszögletes steppelt nyers lenvászon, mely piszkos és teljesen át van itatva zsírral, feltehetően a nyereg alatt volt. Található még egy nyeregheveder, kengyel azonban nem. A nyergen kívül a kantár is megtalálható a sírban, amit fehérre cserzett szíjdarabok jelenléte igazol. Moscevaja Balkában és Kurdzinovóban is megtalálható a sírokban az ostor. A mi példányunk nyele csavaralakban faragott, a végén vékony bőrszíj található. A nyeregtáskákat és masszív fatálakat bőrhurkok segítségével szíjazták fel.
A már említett láncing fragmentumok mutatják, hogy ez a széles körben elterjedt védőeszközt itt is alkalmazták. A láncingek szemei kerek vagy laposra kalapált drótból készültek, A keletre olyannyira jellemző páncélingek itt nem fordulnak elő.
A leletek egyértelműen alán-szaltovói emlékhelyek körébe sorolják Moscevaja Balkát a 9. századba, még akkor is, ha egyes tárgycsoportok még a 8. századba tartoznak.
Képek forrása:
https://photo.qip.ru/users/zlodey30/3995452/95570802/
http://kronk.spb.ru/library/milovanov-ierusalimskaya-1976.htm
http://mreen.org/kaganat/opyt-izgotovleniya-rannesrednevekovogo-alanskogo-kolchana.html