A mű ismeretlen szerzője egy kipcsak előkelő, Tolu bég számára készített összegzést 1390 körül az akkor rendelkezésére álló arab nyelvű művekből. Ismereteink szerint ez az első török nyelvű hadművészeti munka. Dr. Sudár Balázs fordítása Kurtulus Öztopçu munkáján alapul, melyben a szerző saját átírása, modern török és angol fordítása mellett a kézirat facsilmiléjét is közzétette.
Az íj és a nyíl vitája
Az íjászat kulturtörténetéhez kapcsolódó érdekességként egy XV. századi török kézirat fordítását adjuk közre. Szerzőjéről, Jakíniról csupán annyit tudunk, hogy a Közép-ázsiai Herát városának előkelő köreiből származott. Ez az írás az egyetlen ismert munkája, amelyben felvonultatja a török irodalomban használt íj- és nyíl szimbolika teljes skáláját. Az allegorikus megfogalmazás a sértett öntudat kifejeződése, mivel Jakíni helyett valaki más részesült az uralkodó kegyeiben.
A IX-XI. századi magyar nyílhegyekről
Ha pontos képet szeretnénk kapni arról, milyen nyílhegyeket használtak eleink a IX-XI. században, akkor nincs más dolgunk, mint szemrevételezni azokat a leleteket, amelyek a Kárpát-medencében kerültek elő a szóban forgó időszakból.
A IX–XI. századi magyar nyilakról
Amíg a IX–XI. századi magyar nyilakon használt nyílhegyekről nagyon pontos ismeretek állnak rendelkezésünkre, addig nyilaink vesszejéről, tollazatáról, a felhasznált kötöző, ragasztó és felületkezelő anyagokról már lényegesen kevesebbet tudunk. Ezért az e témát vizsgáló kutatók a magyar anyagból hiányzó részek kapcsán kénytelenek külföldi szakemberek munkáira támaszkodni.
Néhány szó egy rendhagyó íjfeltárásról
Ritka dolog olyan régészeti feltárásra eljutni, ahol szinte bizonyos, hogy a napvilágra került leletek között íjlemezek, nyílhegyek, esetleg ennél is több (pl. tegezmaradványok) vannak. A Nemzeti Íjászszövetség Szarusíjkészítő Bizottságának szervezésében szeptember 14-én mégis egy olyan ásatáson vehettek részt az érdeklődők, ahol garantált volt az említett tárgyak felbukkanása…