Ritka dolog olyan régészeti feltárásra eljutni, ahol szinte bizonyos, hogy a napvilágra került leletek között íjlemezek, nyílhegyek, esetleg ennél is több (pl. tegezmaradványok) vannak. A Nemzeti Íjászszövetség Szarusíjkészítő Bizottságának szervezésében szeptember 14-én mégis egy olyan ásatáson vehettek részt az érdeklődők, ahol garantált volt az említett tárgyak felbukkanása…

Paku Sándor ugyanis a nyár végén a tudomásunkra hozta, hogy biztos információi vannak arról, miszerint saját, somogymeggyesi telkének földjében legalább egy merevszarvú összetett reflexíj rejtőzik. A lehetőség, hogy egy szarusíj napvilágra kerülését – többségünkben laikusként – végigkísérhetjük, stílszerűen sokunkat felajzott. Az pedig, hogy az ásatás iránt egy szakképzett régész barátunk is érdeklődést mutatott, még tovább emelte a hír fényét. Így került sor a látogatás és a feltárás megvalósítására. Az igazán jó hangulatú hétvégi programon mintegy 20 fő vett részt, csaknem valamennyien a Szarusíjkészítő Bizottság, valamint a Nemzeti Íjászszövetség egy éve működő íjkészítő iskolájának tagjai, továbbá az említettek családtagjai. Az elnökséget három fő képviselte. Közülük senkit sem zavart a tény, hogy a Sanyi földjében található íj mindössze három éve került a helyére, kifejezetten a telektulajdonos kíváncsiságától vezérelve. Hiszen legalább olyan kíváncsiak voltak a mégoly rövid idő alatt bekövetkező bomlási folyamatok eredményére, mint ő maga, és igazán kevesüknek adatott meg, hogy ha nem is valódi, de módszereiben mindenben a valós régészeti munkát modellező programon vehessenek részt. Bíró Ádám hozzáértő vezetésével így ástuk ki tehát Sanyi egy teljes egészében, szinte „temetkezésszerűen” elásott íját, egy másik fegyver két merevkarját, továbbá a fölébük helyezett két nyilat is. A kezdeti pocsék időjárás senkinek nem szegte kedvét, ebben persze a házigazda szívet (és gyomrot) melengető vendégszeretete is komoly szerepet játszott.

Az ásatás befejezése, valamint Abafi által biztosított alapanyagból készült fejedelmi ebéd elfogyasztása után még egy eseményre sort kerítettünk: közfelkiáltással megalakítottuk a Magyar Történelmi Íjász Társaságot (MTÍT), amely a továbbiakban baráti körként kívánja felkarolni és támogatni a Nemzeti Íjászszövetségben megszokott színvonalú szakmai munkát.
Remek program volt, köszönet érte minden szervezőnek, segítőnek és résztvevőnek!

Az eseményről készült képválogatást hamarosan közzétesszük honlapunkon.

Igaz Levente