Magyar tegez

Valkóvári (Vukovár) 232-es sír tegezmaradványának rekonstrukciója

(Bencsik Péter)

Képgaléria (link)

Régi tervemet váltottam valóra azzal, hogy sikerült elkészítenem első magyar tegezrekonstrukciómat.
Eddigi nyíltegezeimet a fantázia kategóriájába sorolom, mivel azokat nem az általam oly régóta vágyott korhűség jellemezte.

Jónéhány honfoglaláskori tegezlelet leírásának tanulmányozása után jutottam arra a következtetésre, hogy olyan tegezt szeretnék megépíteni, mely magán viseli a magyar tegezekre jellemző – általam ismert – összes tulajdonságot. Vagyis legyen vasalattal ellátott és agancslemezekkel díszített.

Horvát régészeknek köszönhetően, a Valkóvár (Vukovár – Lijeva Bara) melletti 10-11. századi magyar temető rendkívül részletesen és gondosan került feltárásra. A temető 232-es sírjában lévő tegezmaradvány agancslemezeinek különleges ornamentikája, azok palmettás díszítése annyira magával ragadott, hogy a döntés azonnal megszületett, ezt meg kell építenem!

   

A feltárásról készült horvát nyelvű dokumentumot szerencsére angolra is lefordították (könyv formájában is kiadásra került), így ezek után “már csak” ki kellett dolgozni a megépítés technológiai sorrendjét.

Angolnyelvű forrás: Sírleírás linkje

A strapabíró és erős kialakítású (harci használatra feltehetően alkalmas) tegez korhű anyagokból, juharfa, agancs, ín, nyersbőr, enyv, valamint lágyvas felhasználásával készült.

Letölthető rajz (klikk ide)

Kapacitása: 3 db 35 grammos kovácsolt hegytömegű fűz (Ajbars-féle) hajtásnyíl mellé még 17 db 7-14 grammos hegyű fér bele (összesen 20 nyíl), de 7-14 grammos hegyű nyilak esetén 22 db hajtás-nyíl is belefér.

Nem titkolt célom, hogy – az íjak mellett – a tegezek viselésében, használatában, vagy akár készítésében is ösztönözzem íjásztársaimat a korhűségre, ezért a készítés folyamatát végigkísérő képeket megosztom a tisztelt érdeklődőkkel (egy jó kép többet mond ezer szónál).

Az album (klikk ide) a készítés munkaképeit tartalmazza.