A Magyar Tudományos Akadémia Magyar Őstörténeti Témacsoportja és a Helikon kiadó közös gondozásában megjelent a Magyar őstörténet sorozat harmadik kötetet, amely a Honfoglalók fegyverben címet viseli. A kötetben a történettudomány és a régészet képviselői mellett a hagyományőrzők – kézművesek és íjászok – is szót kaptak, így elődeink fegyverei az eddigiekben megszokottaknál jóval sokoldalúbb bemutatást kaptak. A munkából társaságunk is derekasan kivette a részét, elsősorban “A honfoglalók és az íjászat” című fejezetben. Igaz Levente az íjászfelszerelésről általában (68–72. old.), Marx Tibor a hagyományos íjászpróbákról (80–84. old.), Kiss Attila a lovasíjászat problémáiról (73–74. old.), Sudár Balázs az újjáéledő íjászhagyományokról (84–86. old.) írt. Paku Sándor az íj, Strohmayer Ádám a nyíltegez rekonstrukcióját mutta be (95–101 és 109–116. old), Marx Tibor pedig a nyilak rejtelmeibe vezette be az olvasót (116–120. old.). Füspök Zoltán az idegekről (100. old.), Schmidt Péter pedig a húzásmódokról (74–77. old.) tett közzé rövid ismertetést. Írásaink “társasága” sem lebecsülendő, hiszen Révész László és Bíró Ádám régészek jegyezték az íjászati rész régészeti fejezeteit, Pálfi György és Tihanyi Balázs révén pedig izgalmas csemege is olvasható: honfoglalás-kori csontvázak elemzése az íjhasználat szempontjából. A képanyagban is komolyan jelen vagyunk: Paku Sándor, Bencsik Péter, Pári Vilmos és Strohmayer Ádám íj- és tegezrekonstrukciói, valamint Füspök Zoltán által kötött idegek is láthatók a könyvben. A kötethez további képekkel járult hozzá Flesch Márton és Wilhelm Ákos Sándor is, és láthatjuk a Zengőnyíl csapatának lovasrohamát, valamint Mónus Józsefet (Farkast) is, lövés közben. Azt hiszem, büszkék lehetünk a teljesítményünkre, és szívből remélem, hogy olvasóink is kedvüket lelik munkánkban.