Tegezek viselése a hódoltság idején

A Hungari Dzsebedzsi Kulturális Hagyományőrző és Sportegyesület 2014. november 15-én tartotta második konferenciáját, II. Élet a török hódoltságban címmel.

A hetedik előadást dr. Szebényi Tibor tartotta, a Magyar Történelmi Íjász Társaság tagja.
Az előadás bemutatja a török kori íjászfelszerelés helyes felfüggesztésének fontosságát, és annak a többi fegyverrel egységes rendszerben való használatát.

sztibi

Az előadást itt lehet megtekinteni.

A honfoglalók viselete – Magyar őstörténet 1.

A magyarok bejövetele, a Kárpát-medence meghódítása mindig is foglalkoztatta a magyar közvéleményt, s ezzel párhuzamosan igény támadt az elődök ábrázolására is. A reális, vagy legalább a reálishoz közelítő kép kialakításának lehetőségéig azonban hosszú út vezetett. Szükség volt hozzá a régészet fejlődésére, a keleti lovasnépek megismerésére vagy a magyar folklórkincs feldolgozására is. Kötetünk ezért két részből áll. Egyfelől az utóbbi évek régészeti eredményeit, legszebb leleteit mutatjuk be, olyan szemet gyönyörködtető tárgyakat, amelyek eddig kevéssé kerültek a nagyközönség elé, s még nem váltak „közismertté”. Megismerkedhetünk azokkal a kelet-európai lelőhelyekkel is, amelyek „magyar gyanús” tárgyakat rejtettek. A második részben pedig azt tekintjük át, hogy milyenek is lehettek elődeink ruhadarabjai. Kunkorodott-e a csizma orra, hegyes volt-e a süveg, merre is záródott a kaftán. Őseink öltözködését a tárgyakról készült fotók és magyarázó ábrák mellett művészi rekonstrukciós rajzok hozzák még közelebb az olvasókhoz.

Sudár Balázs, Petkes Zsolt – A honfoglalók viselete (http://www.helikon.hu/termek/ismeretterjesztes/tortenelem/A-honfoglalok-viselete-Magyar-ostortenet-1/1884/)
MTA BTK Magyar Őstörténeti Témacsoport (http://btk.mta.hu/magyar-ostorteneti-temacsoport-hu.html)
Animáció: http://digitalislegendarium.hu/
Zene: “Szer” – részlet Wallon-Hárs Viktor Égjáró c. albumából, közreműködik: Hargitai Gábor – torokének

A honfoglalás kori magyar íj famagjának lehetséges szerkezetéről

Miután honfoglalás korabeli magyar íj nem maradt fenn csak más tanulmányozható leletekből tudunk kiindulni. Ezek közül a legelérhetőbbek számunkra a török és tatár íjak.

1. kép

[singlepic id=141 w= h= float=]

Megfigyelhetjük, hogy ezeken az íjakon semmilyen kötözés nem található, sem a szarvaknál, sem a markolatnál.

2. kép

[singlepic id=142 w= h= float=]

Ezeknek az íjaknak a fa magja azonban bizonyíthatóan több fa összecsapolásával készült. Az íjak általában 3 illetve 5 darabból készültek. A keresztmetszeten és a röntgenfelvételen jól látható a markolatnál elhelyezkedő fecskefarok csapolás.

3. kép

[singlepic id=143 w= h= float=]

Ezt a fajta csapolási módot a rekonstrukciókon is alkalmazzunk.

4. kép

[singlepic id=144 w= h= float=]

A fecskefarok csapolás tehát nem igényel későbbi kötözést (5. felső kép).

Erősítő kötözést a török íjakon csak a húrbeakasztó megerősítésére alkalmaztak (5. alsó kép).

 5. kép

[singlepic id=145 w= h= float=]

Miután a magyar íj rekonstrukciókat a fecskefarok csapolással készítjük itt is felesleges a kötözések használata. Ráadásul legtöbbször a karok és a markolati rész egy fából készül, csak a szarvak vannak csapolva, ami szintén feleslegessé teszi a markolati kötözést.

6. kép

[singlepic id=146 w= h= float=]

A sírokból előkerült csontlemezek végének irdalása azonban egyértelműen azt mutatja, hogy kötözést alkalmaztak a honfoglalás korabeli íjakon. Kötözés volt a markolat két oldalán illetve a szarvak tövén.

Fontos megjegyezni a szarvat merevítő lemez mindig a szarv tövéig ért, ami arra utal, hogy ez a rész gyenge pontja volt az íjnak és így próbálták megerősíteni.

7. kép

[singlepic id=147 w= h= float=]

Fontos tudni, hogy az enyv ragasztási ereje sokkal nagyobb nyíróerő irányban, mint ha az erő merőlegesen hat a ragasztási felületre. A nyíróerő irányú terhelés teljesül a fecskefarok csapolás esetében. A kötözésekkel valamint a markolati és a szarvakat erősítő csontlemezekkel történő erősítés arra utal, hogy az erő merőlegesen hatott a ragasztási felületre, tehát a famag átlapolással illetve ültetéssel készült, ahogy a képeken látható (8 – 9. kép A nyilak a ragasztási vonalat jelzik). (Az alkalmazott oldalsó csontlemez erősítésekkel tulajdonképpen némileg meg lehetett változatni a ragasztási felületre merőlegesen erő irányát, úgy hogy az nyíróerő irányba hasson.) Jól látható hogy a famag karjának meghosszabbítása van felhajtva és erre van ültetve a szarv.

8. kép

[singlepic id=148 w= h= float=]

9. kép

[singlepic id=149 w= h= float=]

Ehhez hosszabb görcsmentes léc kell valószínűleg ezért kellett két lécet használni és középen átlapolni, mert 130-140 cm hosszú görcsmentes fát nehéz találni. Egy ilyen íj elkészítése azonban sokkal nehezebb és több időt vesz igénybe, mint a csapolt famagú íjaké. A Moshevaja Balka-i sírokban talált íjak leírásban is utalnak erre a famag szerkesztési módra (ültetés, átlapolás).

dr. Paku Sándor

Valódi halenyv készítése

(Jano Nagy)

Előző nyáron (2007) a helyi halgazdaság rendelkezésemre bocsátott némi fagyasztott tokhal belsőséget (nem tudom, pontosan milyen fajtát) – illetve tokhal hólyagot. A belsőségek kis és közép méretű halakból származtak, és már kisebb darabokra vágva kaptam őket, úgyhogy nem tudom, hogy a képeken teljes méretű hólyagok látszanak-e (én csak felolvasztottam őket).

Tovább

Meghívó – II. Élet a török hódoltságban konferencia

A Hungari Dzsebedzsi Kulturális Hagyományőrző és Sportegyesület tisztelettel meghívja Önt a 2014. november 15-én tartandó II. Élet a török hódoltságban című születésnapi konferenciára. A rendezvény az egri Dobó István Vármúzeumban lesz a Dobó bástya rendezvénytermében.

A konferencia ingyenesen látogatható!
Tisztelettel:
Pap Gergely
elnök
Plakát 2. oszmán konf 2014