MTIT tárlat

Keszthely, Festetics-kastély park 2017. Július 8.

A 4 órás íjászversenyünkkel egy időben, és egy helyen egy szabadtéri tárlattal kedveskedtünk a látogatóknak. A tárlat célja a X. századi magyar íjászfelszerelés tárgytípusainak, ezek alapanyagainak, és a készítésükhöz használt szerszámoknak részletesebb megismertetése az érdeklődőkkel. Az íjászat eszközei mellett néhány további X. századi tárgytípus is bemutatásra került.

A tárlaton az alábbi tagjaink munkái kerültek bemutatásra:

Paku Sándor: szarus íjak és íjkészítő szerszámok
Füspök Zoltán: bőr ideg, kések, tűzgyújtó eszközök, hangszerek
Pári Vilmos: tegezek, szarus íjak
Marx Tibor: nyilak és nyílkészítő szerszámok
Vécsey Tamás: szarus íjak
Szombathy Gábor: kovácsolt nyílhegyek
Szebényi Tibor: szegecselt láncszövet

Íjavató rendezvény Nagykörűben 2017

A Magyar Történelmi Íjász Társaság – már hagyományosnak mondhatóan – idén is április elején tartotta Íjavató rendezvényét Nagykörűben. Az eltelt egy évben elkészült szarus íjak bemutatása és felavatása mellett az alkalom lehetőséget biztosított szakmai tárgyú és baráti jellegű –rendszerint éjszakába/hajnalba nyúló – beszélgetésekre is.

csapat

A péntek délutántól vasárnap délutánig tartó találkozón szerencsére sem az időjárásra sem a hangulatra nem lehetett panasz. Népes közösség jelent meg a Tisza-parti kis faluban, annak ellenére, hogy nem kevesen az ország távolabbi tájairól érkeztek, gyakran fél napos utazással.

Szombaton délelőtt a cseresznyéskert szomszédságában, a Templomkertben tartottuk a szarus íjak bemutatását, melynek keretében 6 íjász avatott frissen készült szarus íjat:

avatás1

Czétényi András
(íjkészítő: Czétényi András)
Kis Attila (íjkészítő: Kis Attila)
Kotlár Tibor (íjkészítő: Kotlár Tibor)
Mészáros János (íjkészítő: Vécsey Tamás)
Pári Vilmos (íjkészítő: Pári Vilmos)
Vécsey Tamás (íjkészítő: Vécsey Tamás)

 

A nap délutánján a Tisza egy korábbi – már szárazon lévő – kanyarulatában került megrendezésre az idei versenysorozat első versenye a szarus íjak távcéllövő viadala.
lövések1 093 138

Az egyszerű célra 70, 90, illetve 150 méterről kellett 15-15 lövést leadni. Követelmény volt – és ez a későbbi versenyekre is igaz – a természetes anyagú ideggel ajzott szarus magyar íjak és a 8-10. századra jellemző, tüskés nyílheggyel szerelt hajtásvesszők használata. Az esti tűznél került sor az első forduló eredményhirdetésére, ahol Pári Vilmos jóvoltából nem maradhatott el a díjak kiosztása sem.

Marx Tibor (9 pont)  Füspök Zoltán (8 pont)  Vécsey Tamás (7 pont)

Kotlár Tibor (6 pont) Pári Vilmos (5 pont) Czétényi András (4 pont)

Kis Attila (3 pont) Katona István (2 pont) Nagy Sándor (1 pont)

Vasárnapra maradt a társaság készülő kiállításával kapcsolatos teendők megbeszélése,az elkészült kiállítási tárgyak mustrája, valamint az élő Tiszához tett rövid séta után az ebéd elfogyasztása.

DSC08428

Szaracén íjászat

 

 szaracen_ijasz

Társaságunk tagja, Bóka László lefordította magyar nyelvre J. D. Latham és W. F. Paterson “Szaracén Íjászat” című könyvét. A mű egy XIV. sz-i közel-keleti íjászmester, Tajbuga kézikönyvének feldolgozása, magyarázó jegyzetekkel.

A leírás nagyon részletes, a korabeli íjásztechnika rekonstruálható belőle, továbbá képet kaphatunk arról is, hogy mit vártak el akkoriban egy képzett íjásztól.

A fordítást az alábbi címre küldött pár sornyi bemutatkozást tartalmazó e-mailban lehet kérni:

szaracenijaszat@gmail.com

Köszönjük érdeklődését!

Honfoglalók fegyverben

honfoglalok_fegyverben

A Magyar Tudományos Akadémia Magyar Őstörténeti Témacsoportja és a Helikon kiadó közös gondozásában megjelent a Magyar őstörténet sorozat harmadik kötetet, amely a Honfoglalók fegyverben címet viseli. A kötetben a történettudomány és a régészet képviselői mellett a hagyományőrzők – kézművesek és íjászok – is szót kaptak, így elődeink fegyverei az eddigiekben megszokottaknál jóval sokoldalúbb bemutatást kaptak. A munkából társaságunk is derekasan kivette a részét, elsősorban “A honfoglalók és az íjászat” című fejezetben. Igaz Levente az íjászfelszerelésről általában (68–72. old.), Marx Tibor a hagyományos íjászpróbákról (80–84. old.), Kiss Attila a lovasíjászat problémáiról (73–74. old.), Sudár Balázs az újjáéledő íjászhagyományokról (84–86. old.) írt. Paku Sándor az íj, Strohmayer Ádám a nyíltegez rekonstrukcióját mutta be (95–101 és 109–116. old), Marx Tibor pedig a nyilak rejtelmeibe vezette be az olvasót (116–120. old.). Füspök Zoltán az idegekről (100. old.), Schmidt Péter pedig a húzásmódokról (74–77. old.) tett közzé rövid ismertetést. Írásaink “társasága” sem lebecsülendő, hiszen Révész László és Bíró Ádám régészek jegyezték az íjászati rész régészeti fejezeteit, Pálfi György és Tihanyi Balázs révén pedig izgalmas csemege is olvasható: honfoglalás-kori csontvázak elemzése az íjhasználat szempontjából. A képanyagban is komolyan jelen vagyunk: Paku Sándor, Bencsik Péter, Pári Vilmos és Strohmayer Ádám íj- és tegezrekonstrukciói, valamint Füspök Zoltán által kötött idegek is láthatók a könyvben. A kötethez további képekkel járult hozzá Flesch Márton és Wilhelm Ákos Sándor is, és láthatjuk a Zengőnyíl csapatának lovasrohamát, valamint Mónus Józsefet (Farkast) is, lövés közben. Azt hiszem, büszkék lehetünk a teljesítményünkre, és szívből remélem, hogy olvasóink is kedvüket lelik munkánkban.